Tappancsvilág

Nyakigláb arisztokraták versengése

|

A szélnél sebesebben száguldó agarakat a kutyák társadalmának áramvonalas, hosszú lábú, hűvösen tartózkodó modorú főnemeseiként ismertük korábbról. Ősagárdról az egész szerkesztőségünk összesített ismerete annyi volt, hogy hallottunk egy távoli rokonról, aki beszélt egyszer egy emberrel, aki mintha látott volna ilyen nevű helységnevet hazánk térképén. Szombaton aztán felfrissítettük a tudásbázist. Ősagárdon látványos fesztivált rendeztek az agarak és egyéb kutyák számára.

                  Potyautas a képen: az azawakh mögött egy törpe uszkár figyel az autó alatt

A helyszín egy apró falu Nógrád megyében, ahol Zsigmond király idejében szépen kifejlődött az agártenyésztés. A fővárosból egy órányi lusta autózással elérhető, a környező táj szépsége miatt sem érdemes száguldozni a Cserhát barátságos dombvidékén.

                                                        Akitának lenni se rossz dolog

A második alkalommal megrendezett agár fesztiválon egész nap változatos programok várták a látogatókat: jelmezes felvonulás az agarakkal, az agárfajtához öltözve, CAC kiállítás, a kutyafajták bemutatása küllem és munka alapján, lovas- és solymász bemutató, koncertek és egyéb színpadi előadások.

Az agarak valóban a tartózkodó kutyák közé tartoznak, nem ugranak lelkesen az első felbukkanó idegen nyakába. Néhány perc ismerkedést követően sem lehet azt várni, hogy elterülnek az ember előtt és az oldalukat meg a hasukat szeretnék vakartatni, de nem barátságtalan lények. Az elegáns vonalvezetés és a kifinomultan megnyúlt végtagok jellemezte arisztokratikus külső teljes összhangban áll az ismeretlenekkel szemben távolságot tartó főnemes viselkedésével.

                                              Mindenütt jó, de a legjobb vízszintesben

Azért sikerült olyan orosz agárral is találkozni, aki a közeli fényképezés közepette körbeszaglászott és egy nagy csókot lenyomott a kezemre. A gazdája elmondása szerint bújnak az emberhez, mint egy macska. Mosolygásra ingerlő képet idézett elő a fantáziámban: a kilencven centiméter körüli marmagasságú, farkastól sem visszariadó,  tekintélyes harapású barzoi felkérezkedik a gazdája mellé a bőrbútorra és együtt nézik a Rex felügyelőt a tévében.

Az agaraknak a kutyafajták többségéhez képest igen éles a látása, a fényképezőgépet a kezemben kétszáz méterről például már kiszúrták. A fotózást azért elviselték.

Köszönjük a tulajdonosoknak és a nagyszerű kutyáiknak a fényképezési lehetőséget, ha lesz rá lehetőségünk jövőre is megyünk.

Fotók: OTAM Kft., minden jog fenntartva

vissza