
	Örökbefogadás Fajtabemutató Kennelbemutató Teendők a kölyökkutyával Egészségvédelem Életmód Mikrochip kutyákban Események Kozmetika Táplálás Vicces fotók Frontline termékcsalád Fedezze fel a szinergizmusban rejlő erőt


	Fajtabemutató Teendők a kiscicával Egészségvédelem Életmód Mikrochip macskákban Események Táplálás Vicces fotók Frontline termékcsalád


	Állatorvosi rendelők


	Riportok Állatkertek, vadasparkok


	Múltbéli babonák Tévhitek napjainkból


	Apróhirdetések Hasznos érdekességek Meghökkentő érdekességek Kultúra & szórakozás Utazás Szállás Veszettség-mentes Övezet Tenyésztő és állatorvos: egy hajóban eveznek Gazdik egészsége


	Fertőző betegségek Belső élősködők


	Fertőző betegségek Belső élősködők Külső élősködők


	Biomill kutyatápok


	Frontline Combo spot on Frontline spot on Frontline spray


	Fertőző betegségek Belső élősködők


	Fertőző betegségek Belső élősködők Külső élősködők


	Biomill macskatápok


	Frontline Combo spot on Frontline spot on Frontline spray


	Állati vicces Könyvajánló Óriások vállán Szerzőink tollából

RSS Feed
Navigáció : Hírközpont

Veszettség: macskák, kutyák és egyéb fajok szerepe a kór terjesztésében

.
Címkék: egészségvédelem , macska , róka , veszettség

A veszettség heveny lefolyású vírusos betegség, amely főként emlősállatokban okoz halálos kimenetelű agy- és gerincvelő gyulladást. A megbetegedett emberek számára ugyanúgy nincs hatékony gyógykezelés, mint a négylábúak számára.

A veszettség világszerte, széles körben elterjedt. Napjainkban a legsúlyosabb, járványos előfordulásával Afrikában, Ázsiában és Dél-Amerikában kell számolni.

Korábbi hír olvasható a Tappancsvilág honlapon a veszettség pusztításáról Kínában.

A vírus jelen van Észak-Amerikában és Európában is, ezen utóbbi területén a kiterjedt, tervszerű védekezés eredményei már mutatkoznak. A kórtól mentes Ausztrália, Japán, Új-Zéland, Anglia és Írország sokat köszönhet sziget státusának, azonban szigorú igazgatási intézkedésekkel is igyekeznek fenntartani a mentességet.

A veszettség okozója az elektronmikroszkópos felvételeken jellegzetes, lekerekített végű lövedék alakban megjelenő, Rhabdovírusok családjába tartozó Lyssavírus.

A vírus iránt az összes melegvérű állatfaj fogékony, bár nem azonos mértékben. Az emlősök közül rendkívül fogékonyak például a rókafajok, a prérifarkas, a macska, és a szarvasmarha. Náluk valamivel kevésbé fogékonyak a kutyák, juhok, kecskék és lovak. A madarak jóval kevésbé fogékonyak az emlősöknél, ritkán olvashatók például beszámolók megváltozott viselkedésű, emberre támadó fácánokról, amelyekből kimutatható volt a vírus.

A kórokozót a fertőzött állatok testváladékai terjesztik, főként a nyál, ezért elsősorban a húsevők harapásával terjed. Egyéb testváladékok szerepe a kórokozó terjesztésében kevésbé jelentős, bár ismeretes a veszett denevérek vizeletéből a barlangok levegőjébe került vírusok belégzése útján történt fertőződés is.

A veszettség terjesztésében a különböző földrajzi egységeken más-más ragadozó emlősök a felelősek. A védőoltások széles körű elterjedését megelőzően a lakott területeken jelentkező ún. urbanus veszettség fő terjesztője a kutya, az erdei (sylvaticus) veszettség fő terjesztője Európában a vörös róka, Afrikában a sakál, Ázsiában a farkas, Észak-Amerikában a róka mellett a prérifarkas és a mosómedve volt. Európában a 2. világháborút megelőzően az urbanus veszettség volt a jellemző. Magyarországon, az 1930-as években az ebek évenkénti, kötelező védőoltásának következetes végrehajtása, és a szigorú ebrendtartás következtében a kór látványosan visszaszorult.

A Szovjetúnió területéről a 2. világháború idején nyugat felé terjedő sylvaticus veszettség járvány 1954-ben elérte hazánkat, és két évtizeden belül az ország teljes területén megjelent. A kórokozó fő terjesztője a vörös róka, kisebb mértékben a nyugat felé terjeszkedő nyestkutya. Európa nyugati feléhez hasonlóan néhány év óta hazánkban is tervszerűen zajlik a rókák immunizálása veszettség ellen. Ennek köszönhetően a vörös rókák állománya túlnyomó részben védett a betegségtől és a kórokozót sem terjeszti. Ez egyben azt is jelenti, hogy a kórokozó terjesztésében korábban csekély mértékben részt vett fajok: például a nyestkutya, vadmacska, a nyugat felől keleti irányba előrenyomuló mosómedve, illetve egyéb állatfajok szerepét pontosabban meg kell ismernünk a közeli jövőben.

Korábbi hír olvasható a Tappancsvilág honlapon a mosómedvék előretöréséről, illetve, az állatorvos mosómedvével kapcsolatos tanácsairól.

Az esetek túlnyomó többségében a vírus a nyállal jut a harapott sebbe. Az idegpályákban terjed a központi idegrendszer felé, az agyvelőben és a gerincvelőben nagy mértékben elszaporodik, majd szintén az idegpályák mentén, visszafelé, a központból kiindulva eljut a nyálmirigyekbe és a különböző szervekbe. A kórokozó vándorlása a fertőzött szervezetben lassú, hetekig, hónapokig tarthat, amíg a fertőződés után a tünetek jelentkeznek.

A betegség tünetei között jellemző a viselkedés megváltozása. A vadon élő állatok elveszítik ösztönös félelemérzetüket az emberrel szemben, fényes nappal a lakott területeken mutatkoznak, hagyják magukat megközelíteni, simogatni. A dühöngő forma jelentkezéskor az állatok fokozottan ingerlékenyek, támadóvá válnak, harapnak, nagy távolságokra kóborolnak és emészthetetlen tárgyakat nyelnek le. A csendes lefolyás esetében a dühöngés elmarad, görcsök, nyálzás és egyéb, nem jellegzetes tüneteket követően a visszahúzódó állat elpusztul. A végső szakaszban az állkapocsbénulás, az állkapocs lógása, nyálzás, kancsalság, majd egyéb bénulások és az elhullás következik.

A veszettség tüneteinek kialakulásakor a megbetegedett ember vagy állat már menthetetlen, a legkorszerűbb medicinák teljes arzenálja sem képes megmenteni a szörnyű tünetek között elpusztuló beteg életét. A betegség elleni védekezés alapja a fertőzés terjesztésének megakadályozása. Hazánkban kötelező a kutyák évenkénti védőoltása, ennek köszönhetően ritkaságnak számít egy oltatlanul maradt eb, amelyik megbetegszik, és hosszú ideje egyetlen emberi halálesetet sem regisztráltak veszett eb harapásának következtében. Valamennyi ebtartó, és az egész társadalom elemi érdeke a veszettség elleni védőoltások évenkénti beadatása, és az ebnyilvántartás rendszeres frissítése.

A kutyák nyakörvén fityegő, színes, műanyag biléta az oltás igazolására nem alkalmas, elveszíthető, sorszámozás hiányában bármikor áthelyezhető egy oltott ebről egy nem oltottra. A védőoltás megtörténtét az eb oltási könyvében az állatorvosi bejegyzés vagy a vakcina matricájának beragasztása, és az állatorvosi aláírás és pecsét együttesen igazolja.

A macskák esetében alapvetően más a helyzet, náluk ugyanis a védőoltás nem kötelező. Az utóbbi húsz évben a kijáró macskák váltak a veszettségben leggyakrabban megbetegedő háziállatokká Európában és Észak-Amerikában. Hazánkban néhány éve 2 emberi haláleset is előfordult veszett macska támadását követően.

A veszettség macskákon leggyakrabban dühöngő formában jelentkezik, kutyákat és embereket is megtámadnak, az arcot, fejet célozva okoznak súlyos sérüléseket. Ebben az esetben különösen veszélyes a vírus behatolásának közeli helye az agyvelőhöz, ugyanis a fertőzés lehetőségének kitett, de még nem beteg emberek esetében van esély védettség kialakítására védőoltásokkal, ha a védelem előbb működni kezd, mintsem a vírus elérné a központi idegrendszert. Az összes kijáró macska tulajdonosának évente oltatni kellene kedvencét veszettség ellen.

A rókákat hazánkban tervszerűen végrehajtott immunizálási program keretében, évente védőoltásban részesítik. A vakcina a száj nyálkahártyáján keresztül jut be, amikor a rókák az ínyencfalatokba rejtett oltóanyagra ráharapnak. Az illatozó csalik a kutyákat is vonzzák, ezért a falatok kihelyezésének területén plakátok figyelmeztetik a kutyatartókat, ne engedjék kedvenceiknek, hogy felfalják a rókáknak kitett csomagokat.

Felhasznált irodalom:

Dr. Szent-Iványi Tamás - Dr. Mészáros János: A háziállatok fertőző betegségei, 1985

The Merck Veterinary Manual IX., 2005