
	Örökbefogadás Fajtabemutató Kennelbemutató Teendők a kölyökkutyával Egészségvédelem Életmód Mikrochip kutyákban Események Kozmetika Táplálás Vicces fotók Frontline termékcsalád Fedezze fel a szinergizmusban rejlő erőt


	Fajtabemutató Teendők a kiscicával Egészségvédelem Életmód Mikrochip macskákban Események Táplálás Vicces fotók Frontline termékcsalád


	Állatorvosi rendelők


	Riportok Állatkertek, vadasparkok


	Múltbéli babonák Tévhitek napjainkból


	Apróhirdetések Hasznos érdekességek Meghökkentő érdekességek Kultúra & szórakozás Utazás Szállás Veszettség-mentes Övezet Tenyésztő és állatorvos: egy hajóban eveznek Gazdik egészsége


	Fertőző betegségek Belső élősködők


	Fertőző betegségek Belső élősködők Külső élősködők


	Biomill kutyatápok


	Frontline Combo spot on Frontline spot on Frontline spray


	Fertőző betegségek Belső élősködők


	Fertőző betegségek Belső élősködők Külső élősködők


	Biomill macskatápok


	Frontline Combo spot on Frontline spot on Frontline spray


	Állati vicces Könyvajánló Óriások vállán Szerzőink tollából

RSS Feed
Navigáció : Hírközpont

Panleukopenia - részletes

.
Címkék: betegség , egészségvédelem , fertőző betegség , macska , panleukopenia , parvovírus

A macskák panleukopéniája, másik nevén a fertőző bélgyulladás, egy világszerte előforduló, rendkívül ragályos betegség, amely súlyos tüneteket idézhet elő az oltatlan kölyköknél.

A feline panleukopenia vírus (FPV) a parvovírusok közé tartozó kórokozó, amely a házimacskában és egyéb macskaféle ragadozókban képes szaporodni és betegséget előidézni. Kutyákban tünetek előidézése nélkül megjelenhet a nyirokszervekben, a lépben és a csontvelőben, viszont a bélben nem, és ürítésre sem kerül. A kutyákat és a kutyaféle ragadozókat egy másik parvovírus, a canine parvovírus (CPV) károsítja.
A vírusok között is igen aprónak számító (a neve is a „kicsi” szóból ered) parvovírus makacs ellenfél, amelyik rendkívül ellenálló a környezet fizikai és kémiai hatásaival szemben. Az állati szervezetből a fertőzött környezetbe kerülve hónapokig, talán évekig is életképes. A beszáradást, és a hőmérsékleti ingadozásokat jól viseli, egyes feltételezések szerint a világűr hidegében történő utazást is átvészelné. A zsíroldószerekkel való tisztítást túléli, számos fertőtlenítőszer is hatástalan vele szemben, biztos elpusztítása nátrium-hipoklorit, azaz klórtartalmú fertőtlenítőszerek és formaldehid bevetésével érhető el.
A vírus a fertőzött állatok bélsarával, hányadékával, vizeletével és nyálával ürül. A beteg állatokkal való közvetlen érintkezés mellett a vírussal szennyezett tárgyakkal is közvetíthető a betegség. A fertőződés szájon keresztül történik, a lappangási idő néhány nap. A vírus az intenzíven osztódó sejteket károsítja, a legnagyobb pusztítást a csontvelőben és a bél nyálkahártyájában végzi. A csontvelő pusztulása miatt az ezáltal termelt vérsejtek száma hirtelen, nagy mértékben lecsökken. A fehér vérsejtek számának megfogyatkozása az immunrendszer kiszolgáltatott állapotát idézi elő, ezért a legkülönfélébb kórokozók könnyű elszaporodási lehetőséghez jutnak. A panleukopenia elnevezés a vér alakos elemeinek megfogyásából ered. A vékonybél nyálkahártyájának lerombolása a másik jellemző kártétel, ez adta a betegség másik elnevezését, ami a fertőző bélgyulladás. A bélgyulladás jellegzetes tünetei a hányás és a hasmenés, amely utóbbi véres is lehet. A súlyosan károsodott vékonybél nem tudja ellátni felszívó és védekező feladatait: a tápanyagok felszívódása leáll, és a kórokozók előtt szabaddá válik az út a bél üregéből a szervezet belseje felé.

A legsúlyosabb következmények a 6-14 hetes cicákban jelentkeznek. A lázas, étvágytalan, súlyosan elesett, hányással, hasmenéssel küszködő betegek gyorsan kiszáradnak, és az első tünet jelentkezésétől számított 3-5 napon belül elpusztulhatnak a leggondosabb állatorvosi kezelés ellenére is. A megfelelő ellátás nélkül maradt beteg cicák 75-80%-a elhullik. A vérfogyottság az elhúzódó esetekben válhat láthatóvá. A hasmenés véressé válása a kedvezőtlen kilátásokat a rossz kategóriába helyezi át, a testhőmérséklet normális alá csökkenése az elhullás előtti végső fázis egyik jellemzője.
A vírust hordozó anyamacska szervezetében a magzatok fertőződése méhen belül is megtörténhet. A vemhes macskák vetélhetnek, vagy a megszületett kiscicák maradandó következményekkel járó fejlődési zavart szenvednek. A magzatokban a parvovírus a kisagyat károsítja, az agyvelő ezen része a normálisnál lényegesen kisebb és fejletlenebb lesz. Az egyébként egészségesnek tűnő kiscicák súlyosan imbolyognak, mozgásuk összerendezetlen. A tünetek a kölykök helyváltoztató mozgásainak beindulásától, a 2-3. héttől észlelhetőek. A súlyos mozgászavar az alom valamennyi tagján jelentkezik, és az egész élet során megmarad, bár egyes macskák megtanulhatják bizonyos mértékben kompenzálni az imbolygást.

Felnőtt macskákban a tünetek általában kevésbé drámaiak, és a túlélési esélyek jobbak, mint a kiscicák esetében, viszont az oltatlan példányok megbetegedhetnek. Az enyhe, sok esetben észrevétlenül maradt tünetekkel járó fertőzések gyakoriak a kifejlett állatokon.
A betegség átvészelése masszív és tartós védettséget eredményez a kórokozó későbbi támadásaival szemben.

A betegség megelőzése szempontjából a vakcinázásra és a kölykök környezetének fertőtlenítésére kell helyezni a hangsúlyt.
A kórokozó ellen rendkívül jó hatásfokkal védő vakcinákat fejlesztettek ki, a védőoltásaikat megkapott kiscicák megbetegedésének esélye minimális. Az emlékeztető oltásokat évenként ismételve kell beadatni.

Irodalmi források:

Truyen, U. and Parrish C.R. (2000). Epidemiology and pathology of autonomous parvoviruses. In: S. Faisst and J. Rommelaere, Contributions to Microbiology: Parvoviruses. Karger AG, Basel, Schweiz, vol. 4. 149-162.

Etienne Thiry: Clinical virology of the dog and cat, 2006