Tappancsvilág

Mirr-Murr, a mázlikirály

|

Egy alig öklömnyi kiscica megállt az utcán Gábor barátom portája előtt, Szécsényben, és szemügyre vette a kaput és a kerítést. Minden bizonnyal tetszett neki amit látott, mert vékony hangon, de tele tüdőből kiabálni kezdett. Közölte a háziakkal, hogy mától kezdve ő itt fog lakni. Az apróság talán hat hetes lehetett, senki sem tudta honnan került elő, korábban sehol nem is látták. Mázlija volt, kinyitották neki a kaput.
A kis jövevény három évvel ezelőtt egy szeptemberi napot választott a hatásos belépőhöz, és a folytatás sem volt zökkenőmentes. Gáborék családja korábban ugyan mindig csak kutyákat tartott a kertes házban, de a macsekot is jó szívvel befogadták. Aldo véleményét viszont nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Aldo, a család keverék kutyája vérmes házőrző, aki harciasan nekiront minden betolakodónak, és nem ismer tréfát a saját terület védelmezésében. A nyolc kilós, megállíthataltan szőrpörgettyű szenvedélyes macskavadász is volt, ezért a környékbeli cirmosok tiszteletteljes, nagy ívben kerülték a családi ház gondozott kertjét. A kiscica és a házőrző összeszoktatása sok türelmet és lankadatlan figyelmet igényelt. Az udvarra nem mehettek ki együtt, külön zárták őket, és nagyon résen kellett lenni a zsilipelésnél. Az árulkodó szagnyomokból Aldo pontosan követhette az eseményeket és szívesen kifilézte volna a jövevényt. Gábor barátom sérvműtétje ebből a szempontból éppen kapóra jött. Az otthoni  lábadozás heteiben bőven volt ideje felügyelni az összeszoktatást. Nincs csodaszer - emlegette nekem - és nincs szempillantás alatt mindent elrendező varázslat. Folyamatosan irányítani és fegyelmezni kellett az ebet és a kiscicát, amíg előbb megtűrték, majd megkedvelték egymást. Ez végül sikerült, és az azóta eltelt 3 évben a cica megbecsült tagja lett a családnak. A macsek egyébként a Mirr-Murr nevet kapta.

A következő zökkenő három hónapja, a legkeményebb januári fagy közepén történt. Mirr-Murr eltűnt otthonról. Napközben szabadon járhatott szomszédolni, de legkésőbb estére visszatért a biztonságos vackába. Egyszer nem jelentkezett napszállta után, azzal el is tűnt. Azokban a napokban mínusz 19 fokot is mértek az ország több pontján, Szécsényben viszont húsz alá is benézett a higanyszál.
A gazdik szomorkodtak, még a marcona Aldo is hiányolta cimboráját.
Három hónapnyi igazolatlan hiányzás után Mirr-Murr hirtelen felbukkant. Nem ám otthon, hanem Szécsénytől öt kilométerre, éppen Gáborék rokonságának háza előtt. Azt ne kérdezze senki, merre csatangolt, milyen kalandok során úszta meg az elgázolást az utak mentén, hogyan lógott meg a fogcsikorgató hidegben portyázó, korgó gyomrú rókák és éhes, kóbor kutyák elől, és hány kilométert barangolt a hónapok során. Azt végképp ne kérdezze senki, hogyan fedezte fel magának a rokonság házát. Mirr-Murr hatalmas ovációval üdvözölte Gábor feleségét és leszaladt hozzá törleszkedni a háztetőről. Nagy volt az öröm otthon. A megkerült tekergő farkasétvággyal evett és állandóan bújt dorombolni a gazdáihoz. A macsek azonnal kiismerte magát a régen látott házban és Aldo is elsőre felismerte a hazatért cimborát. Mirr-Murr az első napokban még kissé tartózkodó volt a kutyával, bizonytalanul visszahúzódott, később feloldódott és bátran belevágott a közös játékokba. Már megint mázlija volt.

Fotók: OTAM Kft., minden jog fenntartva

vissza