Tappancsvilág

Kutyák vízben és vízparton

|

Biztonság

A víz mágnesként vonzza a retrievereket és számos egyéb kutyát, azonban nem minden ebnek van kedve és mersze hozzá, hogy azon nyomban a vízbe vesse magát, amint megteheti. A gazdikat határozottan eltanácsoljuk attól, hogy négylábú kedvencüket egy tóba vagy folyóba hajítsák, azt feltételezve, hogy az ebnek elkél az erős kezű útmutatás a hűsítő szórakozás felismeréséhez.

A gazdával szembeni hatalmas bizalomvesztéshez vezethet, ha a kutyát a partról a vízbe hajítják, vagy a fürdőzők váratlanul berántják a négylábút pl. egy csónakból. A kedvenc állat számára elfogadhatóbb, ha fokozatosan csalogatják a hűsítő habok közé. A legjobb segítség ebben a vízben pancsoló, ismerős kutyák társasága. A fürdőzéshez való szoktatást az eb kedvenc játékát csaliként használva is meg lehet kísérelni. Az első próbálkozáshoz csendes folyóvizet vagy állóvizet válasszunk, sekély és fokozatosan mélyülő partszakasszal.

A tűző napon a parton rohangáló, felhevült testű kutyának az emberhez hasonlóan keringési problémái adódhatnak, amennyiben hirtelen elmerül a hideg vízben. Ennek kiküszöbölésére a fokozatosan mélyülő parton előbb a vízben gázolás, majd az úszás ajánlott.
Az erős sodrás még a jól úszó kutyákat is magával ragadhatja, a nem kifejezetten sportteljesítmények irányában szelektált fajtáknál (pl. pekingi) pedig már az is komoly veszélyt jelenthet, ha az eb lába nem ér le a meder aljáig. Javasolt az állóvizek, csöndes folyószakaszok felkeresése, és a fokozatos beljebb merészkedés a partról.

Hazánkra nem jellemző a kutyaevő víziszörnyek jelenléte, ezért ahol ember számára biztonságos a fürdőzés, ott a kutyáinkat sem kell féltenünk. Egy kapitális harcsa elméletben képes lenne egy apró kutyát elnyelni, a gyakorlatban mégsem történnek ilyen esetek. Az eb tulajdonosai nagy valószínűséggel kirobbantanák a mederből és puszta kézzel agyonvernék a környék összes halát. Lehet, hogy ezt a harcsák is gyanítják, ezért igen bölcsen tartózkodnak a kutyaevéstől.

Higiénia

A tiszta vizű bányatavak, patakok és folyók nem jelentenek veszélyt az eb egészségére. A természetes vizek közül a Balatonban úszó kutyák tulajdonosaitól még nem hallottunk rossz tapasztalatot, a Duna több szakasza viszont erősen szennyezett, ami bőrgyulladást, külső hallójárat gyulladást okozhat érzékeny egyedeken. Javasolt ezen szakaszok elkerülése. Érdemes néhány nagyobb palackban csapvizet magunkkal vinni az eb szőrének és bőrének fürdés utáni átöblítéséhez, ha nem vagyunk biztosak benne, hogy kellően tiszta a kiszemelt fürdőhely.

A szabad, természetes vízpartokon általában nem kelt megütközést a fürdőző eb látványa, a kiépített strandokat megcélozva viszont előzetesen fel kell deríteni, hogy kutyával be lehet-e lépni az adott partszakaszra. Országonként és az adott országon belül is erősen eltérő házirendek lehetnek érvényesek a strandokon. Ne feledjük, ezek jelentős része magántulajdon, ahol a tulajdonos meghatározhatja, hogy az ittas egyéneken kívül még kit/mit nem enged be az adott partszakaszra.

Alapszabály, még sem lehet eleget hangoztatni: a kutya a kis és nagy dolgait nem végezheti ott, ahol az emberek mezítláb járkálnak, esetleg leheverednek a fűben vagy a homokban. A kutyagumi felszedéséhez szükséges készletnek is a strandoláshoz összecsomagolt táskában van a helye.

Fotók: OTAM Kft., minden jog fenntartva

Tengerparti nyaralás során a sós vízben ázott eb szőrzetét és bőrét tiszta csapvízzel öblítsük le (érdemes néhány nagyobb palackban vinni a partra, ha nem vagyunk biztosak benne, hogy a strandon is elérhető lesz a „locsolóvíz”) a fürdőzés után.

Képriport képzett újfoundlandi kutyák látványos bemutatójáról:
Kutyás vízimentés Svájcban

vissza