Tappancsvilág

Repülőgépen utazó fecskék

|

Szerkesztőségünk hosszas ceruzavégrágás után kihirdeti az eredményt: megszavaztuk a múlt év legszebb, összefogásról szóló történetét.
A Hortobágyi Madárkórház Alapítvány összes munkatársának továbbra is jó erőt és egészséget kívánunk és sok sikert az áldozatos munkájukhoz.

Fecskék repülővel Afrikába? Képtelen ötletnek tűnik?

A történet akkor kezdődött, amikor idén szeptemberben túl korán állított be az ősz. Fecskék ezrei maradtak élelem nélkül, és haltak meg országszerte néhány nap alatt. A hirtelen jött lehűlés miatt a madárkórházban napról-napra nőtt a legyengült fecskék száma. Az időjárás-előrejelzés szerint csekély esély sem volt a vénasszonyok nyarára, sőt erősödő lehűlést tapasztalhattunk. Egy kedves barátnőm éppen akkor érkezett haza Tunéziából, ő mesélte, hogy Afrikába bizony már odaértek a fecskék. Innen jött az ötlet: ha nem tudnak önállóan odarepülni, akkor segítsünk nekik. Miért ne tehetnénk, hiszen korábban egyes légitársaságok már biztosítottak szállítást a fecskementéshez. Felhívtam a debreceni repteret, ahol meglepetéssel vegyes idegenkedéssel fogadták a számomra is képtelenségnek tűnő ötletet, de nem álltak el a végszükség esetére tartogatott segítségtől. Napokig etettük a legyengült fecskéket a madárkórházban és vártuk az időjárás jobbra fordulását. A várva várt enyhülés a repülő rovarokat is előcsalogatta, és engem ért a nagy megtiszteltetés, hogy elengedhettem a Madárparkban feltáplált fecskéket. Ezúton szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik segítségünkre voltak a fecskék megmentésében.

Tardella Ildikó

 Kis Angéla tiszafüredi természetbarát aktivistánk, aki lakásán 125 fecskét gondozott, ugyanakkor, ettől függetlenül, szintén egy ismerősével beszélgetve jutott a repülős szállítás gondolatára, és telefonon felvette a MALÉV-vel a kapcsolatot. A légitársaság munkatársai nagyon pozitívan álltak a dologhoz, kiderült: a fecskék számára alkalmas útirányba Budapestről induló járatok közül egy istambuli gépen volt elegendő hely akár ezer fecske számára is, melyet  a vámolással és ügyintézéssel együtt teljesen ingyen felajánlottak a madarak mentésére. A madárvonulás kutatók változó, de akkori álláspontja szerint az útirány Olaszország - Tunézia - Etiópia, ezért inkább a Hortobágyhoz közelebbi, Debrecenből induló tunéziai gépet részesítettük előnyben.

 

Utólag kiderült, hogy mégis jó lett volna Istambul, de tekintettel arra, hogy a kis testű madarak energiatartalékai pár óra alatt kiürülhetnek, a legfőbb szempont az volt, hogy hova jut el gyorsabban, és melyik fogadó állomáson gördülékenyebb a vámolás, az állategészségügyi és természetvédelmi ügyintézés. A vámolást a debreceni Nemzetközi Repülőtér munkatársai és a tunéziai vámosok előre elintézték, a tunéziai helyi természetvédelmi szervezet minden támogatásáról biztosított. Tőlük tudjuk: a monastiri reptértől 15 percre a tengerparti mocsarakban milliószámra táplálkoznak vonuló fecskék. A nemzetközi szállításhoz szükséges állategészségügyi igazolást a debreceni helyi hatóság azonnalra ígérte, a hazai természetvédelmi engedély pár napot váratott magára, de az ellentétes minisztériumi állásfoglalástól függetlenül a helyi zöldhatóság úgy döntött: bármikor megadja az engedélyt. Végül a reptérre szállítással együtt, be-kirakodással, ügyintézéssel az elengedésig 3-4 óra alatt megvalósítható lett volna az akció.

Lehet arról vitatkozni tudományos alapon, hogy mi a jó a fecskének. Ha maga repül, vagy ha viszik Afrikába, milyen útvonalon, mikor és pontosan hova, de ezeknek a fecskéknek a kézre kerülés pillanatától a leggondosabb és legszakszerűbb ellátás mellett is 2-3 napjuk volt az életre! Tapasztalatunk szerint ennyit bírtak. Folyamatos etetés mellett sem lehetett annyi energiát beléjük tölteni, mint amennyit felhasználtak a mindenképpen stresszel járó zárt tartás és a számukra szokatlan, megerőltető etetés miatt. Ha egy táplálékban bővelkedő helyen, ahol nem kell a táplálékért egymással versengeni, és nem kerül több energiába a szúnyogot megfogni és megemészteni, mint amennyi nyerhető belőle, akkor ez az állapot megfordítható. Ilyen hely akkor itt, az országban nem volt. Amikor a fecske hagyja magát megfogni, már a tartalékai végét használja fel. Legtöbbjük a beérkezést sem érte meg, vagy fél órán belül elpusztult, de voltak többen, melyek 5-6 napot is túléltek, és megérték a jó időt, és a feltámadó rovarfelhőket. Azok számára, melyeknek ez nem adatott meg, egyetlen lehetőség lehetett volna a repülőgép, 

Köszönet illeti a MALÉV és a Debreceni Nemzetközi Repülőtér munkatársait, akik ezt azonnal megértették, és  mindenfajta reklám, PR lehetőség nélkül, önzetlenül, csupán állat-és természetszeretetből igyekeztek segíteni a fecskéken. Nem rajtuk múlott, hogy a kis utasok nem érkeztek meg Afrikába, de kiköveztek egy járható utat a később esetlegesen rászorulók számára.

Dr. Déri János

vissza