
	Örökbefogadás Fajtabemutató Kennelbemutató Teendők a kölyökkutyával Egészségvédelem Életmód Mikrochip kutyákban Események Kozmetika Táplálás Vicces fotók Frontline termékcsalád Fedezze fel a szinergizmusban rejlő erőt


	Fajtabemutató Teendők a kiscicával Egészségvédelem Életmód Mikrochip macskákban Események Táplálás Vicces fotók Frontline termékcsalád


	Állatorvosi rendelők


	Riportok Állatkertek, vadasparkok


	Múltbéli babonák Tévhitek napjainkból


	Apróhirdetések Hasznos érdekességek Meghökkentő érdekességek Kultúra & szórakozás Utazás Szállás Veszettség-mentes Övezet Tenyésztő és állatorvos: egy hajóban eveznek Gazdik egészsége


	Fertőző betegségek Belső élősködők


	Fertőző betegségek Belső élősködők Külső élősködők


	Biomill kutyatápok


	Frontline Combo spot on Frontline spot on Frontline spray


	Fertőző betegségek Belső élősködők


	Fertőző betegségek Belső élősködők Külső élősködők


	Biomill macskatápok


	Frontline Combo spot on Frontline spot on Frontline spray


	Állati vicces Könyvajánló Óriások vállán Szerzőink tollából

RSS Feed
Navigáció : Hírközpont

Bánásmód kutyával megfogáskor, rögzítés

.
Címkék: dr. Vainer Attila , kutya , állatorvos

Dr. Vainer Attila állatorvos tanácsai

Az állatorvosoknak rendkívül nagy segítséget tud nyújtani az a gazdi, aki képes kutyáját a vizsgálathoz megfelelően rögzíteni, illetve kedvencét a kezelés tűrésére rávenni. Ha a rendelőben éppen nincs jelen szaksegéd vagy az eb ellátása otthon történik, néhány szakmai fogás ismerete hasznos lehet. Minden érintett félnek az a legjobb, ha a beavatkozás gyorsan és zökkenőmentesen zajlik le. Ideális esetben egy egyszerű fizikális vizsgálat vagy egy injekció beadása úgy is megtörténhet, hogy az állat és az ember közötti barátságos viszony továbbra is fennmarad.

A kutya örül neki, hogy egy mindenféle érdekes szagokat hordozó idegen foglalkozik vele.
Az állatorvos az elvégzendő feladatra tud koncentrálni, és nem kell minden pillanatban arra is figyelnie, hogy az eb ne meneküljön el, vagy, hogy a harapást elkerülje.
A tulajdonosok számára is kellemesebb az a szituáció, amikor a kutya egészségi állapotáról, etetéséről, szokásairól stb. folytatott beszélgetés közben a tulajdonképpeni kezelést szinte „nem is venni észre”, mint az az eset, amikor az egész család rettegve várja az éves oltás időpontját egy bizonytalan kimenetelű erőszakos összecsapásra készülve. A meglehetősen nehéz helyzet kategória szerintem az is, amikor a gazdiktól csak a következő segítséget kapom: „A kutyus valószínűleg beteg, mert már három napja nem jött ki a házából, és bennünket is megharap, ha hozzá akarunk nyúlni.”

Van rá lehetőség, hogy megelőzzük ezeket a kritikus pillanatokat.

Amennyiben az állat már fiatal korában is észrevehetően nehezen tűri a beavatkozásokat, erre mindig felhívom a gazdik figyelmét. Azt szoktam javasolni, hogy az ebet következetesen, szigorúan neveljék, forduljanak kutyakiképzőkhöz, járjanak kedvencükkel kutyaiskolába, kutyaóvodába. Ekkor talán még nincs késő, hogy az állat megfelelően szocializálódjon.

Hasznos lehet, ha hozzászoktatjuk kedvencünket a vizsgálathoz hasonló érintésekhez. Az állatorvos ezeket a kölyökkori találkozásokkor, az oltásokkor tudja megmutatni. A cél, amit szeretnénk elérni, hogy a kutya tűrje el, hogy hozzányúljanak a hasához, a lábaihoz, a szeméhez, a füléhez, hogy engedje kinyitni a száját, megnézni a fogait.

Mielőtt bármilyen beavatkozásra, kezelésre kerülne sor, a tulajdonosnak és a vizsgálónak ismernie kell a kutya vérmérsékletét, idegenekkel szemben tanúsított viselkedését. Az első találkozás előtt ezekről a jellemzőkről az állatorvost is illik informálni a sérülések elkerülése érdekében. Két-három alkalom után már általában sikerül kialakítani egy működő módszert. Az ebek iránt bizalommal viselkedő állatorvosok nevében kérem a kedves gazdikat, hogy ezt kérés nélkül is tegyék meg.

A felborzolt szőr, a morgás, a vicsorítás, a támadókészség az agresszivitás jelei, amelyeket a félelemérzet még fokozhat. Az állat nevén szólítása, a halk megnyugtató beszéd, a határozott, de barátságos magatartás, a kéz megszagoltatása, a simogatás csökkenti a stresszt.

A kutya rögzítése, vizsgálata céljából a gazdik által is alkalmazható szakmai fogások a következők. (Véleményem szerint az alábbi néhány elsajátítása bárki számára könnyű, és elegendőnek bizonyul a gyakorlatban.)

A kutya állva tartása a nyakörvnek vagy a martájék bőrének megfogásával lehetséges. Utóbbi az állatnak nem fájdalmas. Kölyökkorban az anyakutya is ennél a testrésznél megragadva szállítja utódait. A leülést a has alá nyúlva tudjuk megakadályozni. Ez többek között a végbélben történő lázméréskor vagy a bűzmirigy kinyomásakor lehet hasznos.

Az állat felemelésekor egyik kézzel a fenti módszerhez hasonlóan a tarkó bőrét fogjuk meg (vagy a mellkast alulról), míg a másik kézzel a has alatt karoljuk át a testet. Nem kell attól tartanunk, hogy alkarunkkal bármilyen hasüregbeli szerv sérülését okozzuk.

Harapás ellen biztos védelmet nyújt, ha a szájat pólyával bekötjük. Először a száj köré hurkot helyezünk, amit az orrháton meghúzunk. A szabad végeket az áll alatt keresztezzük, majd könnyen kioldható csomóra kötjük a fülek mögött. Az eredmény sokszor aggodalmat kelt az empatikus gazdikban, akik azonnali fulladástól, illetve a nyelv sérülésétől tartanak. Szeretném ezeket a félelmeket eloszlatni. Látványnak valóban nem túl bizalomgerjesztő, de a módszer jó szolgálatot tesz és veszélytelen. A pólya az alsó és a felső állkapocs csontos, szilárd felületén fekszik, fájdalmat nem okoz. A kutya nem harapja el a nyelvét, és zavartalanul tud lélegezni.

Ma már kifejezetten erre a célra gyártott, egyszerűbben használható, műszálas, mosható anyagból készült ún. szájzsákokat is be lehet szerezni. A gyengébb minőségű bőr és a fém szájkosarak alkalmazása nem javasolt, mert az előbbiek nem nyújtanak megfelelő védelmet, utóbbiakkal a kutya megütheti a vizsgáló vagy a segédkező személyt.

A száj kinyitásához egyik kezünkkel a felső állcsontot fogjuk meg. Másik kezünkkel az alsó állkapcsot tudjuk mozgatni. Ha ilyenkor mutatóujjunkkal a nyelvet lenyomva tartjuk, láthatóvá válik a garatüreg is a mandulákkal. Különösen gyógyszer beadására készülő gazdiknak javasolt a módszer gyakorlása. Ezzel a fogással a szájban megakadt idegen testek, a nyálkahártya sérülései láthatóak, valamint a fogak állapota is megítélhető.

Bizonyos vizsgálatokhoz a kutya oldalt fektetése szükséges. Az állat rögzítéséhez a hátnál állva, a lapocka, illetve az ágyék felett átnyúlva, az asztal felőli alsó lábakat kell megfogni (vagy mindkettőt egyszerre), miközben az alkarral a testet az asztalhoz lehet szorítani. A viszonylag nagy testű, tiltakozásra hajlamos egyedeket is biztosan tudjuk így tartani. A végtagok állapota, fájdalmassága, a lábvégek sérülései vizsgálhatók így egyszerűen.

A „nehéz” esetek

Vannak „rendkívül rossz kiskutyák”, akik a fenti jól hangzó módszerek legtöbbjére agresszivitással, az állatorvos, sőt néha a gazdi megharapásával vagy egyszerűen fékezhetetlen meneküléssel reagálnak. Előfordul, hogy az állat ugyan türelmes, ám a beavatkozás fájdalmassága miatt kell őt a felesleges szenvedéstől megkímélnünk.
Ilyenkor a nyugtatás vagy az altatás jöhet szóba.
Nyugtatóként a forgalomban levő humán készítmények adagolása nem nagyon válik be. A gyakorlatban használt állatgyógyászati szer acepromazint tartalmaz. Nincs kellemetlen íze, és mivel hányáscsillapító hatással bír, akár étellel is beadható. A tablettás kiszerelés esetében a hatás lassabban, harminc-hatvan perc alatt jön létre, és 12-24 óra hosszan tart. A gél beadását követően, amelyet elegendő csak a száj nyálkahártyájára vagy a nyelvre rákenni, tíz-tizenöt perc múlva a legtöbb állat már bódulttá válik. Koordinálatlanul mozog, imbolyog, a környezeti ingerekre kevésbé reagál, a fájdalomérzete csökken. Ez az állapot néhány órán keresztül áll fenn.
A hatóanyag biztonságos. Többszöri túladagolása sem végzetes. A nagyobb dózistól azonban a nyugtatás mértéke sem fokozódik. A szükséges mennyiség sokszor egyedenként eltérhet. Előfordul, hogy egy kistestű állatnál nagy mennyiség felvétele sem okoz látható hatást, míg egyes nagy testű kutyák leheletnyi adagtól elkábulnak. A szer alkalmazásától teljes alvást nem várhatunk el. Az ebek általában saját lábukon képesek távozni a kezelés helyszínéről.
Ha teljes érzéketlenségre és mindennemű hirtelen mozgás kiküszöbölésére van szükség (pl. nyugtalan kutya esetén, dobhártyához közeli toklász eltávolításakor), akkor valamilyen altatószer használata indokolt. Ezek között vannak rövid hatástartamúak, és olyanok is, amelyek alkalmazását követően speciális ellenszerrel felébreszthető az állat.
Az altatásnak természetesen mindig van kockázata, amiről a gazdit az állatorvosnak tájékoztatni kell. Ha azonban körültekintően, az előírt dózissal (vagy annál is kisebb tört adagokkal) altatunk, akkor az ismételt alkalmazás sem jelent komoly veszélyt kedvencünk számára. Ha valamilyen műtéti beavatkozáshoz hosszabb időtartamú narkózisra van szükség, a vér laboratóriumi vizsgálata, és a szív állapotának ellenőrzése nyújt információkat az esetleges veszélyek megítélésére.

További érdekes részleteket ismerhetünk meg az állatorvos egészségügyi és tartási tanácsaiból
Dr. Vainer Attila: DR. VAU című könyvében >>

A szerző elérhetőségei:
E-mail: picinyul@t-online.hu
Mobil: 06-20-912-2202
Rendelő: 1046 Budapest, Reviczky u. 38.
Tel.: (06-1) 233-3309