Tappancsvilág | www.tappancsvilag.hu

Pantanal: Dél-Amerika egyik látványossága Szegeden

.
Címkék: Pantanal , Szegedi Vadaspark , kapibara , tapír , vízidisznó

A Szegedi Vadaspark nevét a Dél-Amerikában honos fajok széles repertoárja, és a tenyésztésben elért eredmények tették nemzetközi szinten is ismertté. A természetes erdőben kialakított park útjait bejáró látogatónak olyan érzése támad, mintha a vadonban túrázva pillanthatná meg a különleges állatvilágot.

Nemcsak a magyar, hanem a világ állatkertjeit is számításba véve, az egyik legtermészetszerűbb, a tapírok igényeinek legjobban megfelelő kifutó a szegedi Pantanal. A mocsárvidékről elnevezett bemutató egy nagy kiterjedésű, náddal, sással és egyéb növényekkel borított, vizes élőhelyet foglal magában. Ez a tapírok (Tapirus terrestris) és a vízidisznók (Hydrochaeris hydrochaeris), azaz a kapibarák birodalma.

A Pantanal kifutót egy kánikulai napon megcsodálva könnyen keletkezik a látogatóban olyan érzés, mintha a Mato Grosso egyik mocsaránál járna. Dél-Amerikán kívül talán a világon sehol nem jut ilyen hatalmas és pompásan kialakított terület egy pár tapírnak. A jámbor vastagbőrűek kitűnően érzik magukat Szegeden, és ennek egyik biztos jeleként hagyományosnak tekinthető a csíkos utódok világrajövetele, hiszen eddig négy kistapír született a vadasparkban. A kifutóban látható Tibor, a közelmúltban született, csíkos tapírkölyök, aki még apróságnak számít a két mázsa testtömeg körüli szülők árnyékában.

Akár távolról nézem, akár közelről, jól megnőttek ezek a tapírok

A víz egyes helyeken elég mély ahhoz, hogy a vízidisznók akár búvárkodva kutassanak növényi csemegék után. Nevükkel ellentétben a kapibarák nem a disznófélékhez, hanem a rágcsálókhoz tartoznak, és kifejlett állapotban 40 kilogramm körüli testtömegüknek köszönhetően a világ legnagyobb rágcsálója címet is birtokolják.

A két növényevő faj – csakúgy, mint őshazájában – súrlódások nélkül megfér a hatalmas területen. A szegedi Pantanal állatállománya az eredeti tervekhez képest gyorsan kibővült több békafajjal, apróbb halakkal és mocsári teknősökkel. Utóbbiak a Tisza árterületétől messze vetődött, eltévedt és állatvédők által felkarolt példányokból kerültek ki, az előbbiek pedig úgymond „megteremtek” a nádassal övezett tóban és mocsárban.

A búvár éppen felbukkan

Az eredeti terv a szegedi Pantanal esetében érdekes kifejezés. A pampának, tehát füves dél-amerikai pusztának szánt területen a mélyebben fekvő részt több alkalommal elborította az eső- és talajvíz, amit még hosszas szivattyúzással sem lehetett kiszárítani. A magyar találékonyság ezt a helyzetet is megoldotta, és a természetes adottságokhoz kitűnően igazodó vizes élőhelyet alakítottak ki a száraz pampa helyett.
A vízben legelésző kapibarák és tapírok biztosan nem bánták ezt a fordulatot.

Fotók: OTAM Kft. és Szegedi Vadaspark, minden jog fenntartva

Korábbi képriportok:
Dr. Szőke István: Tapírok a Szegedi Vadasparkban
Tapírok érkeztek Veszprémbe

vissza

Nyomtatóbarát verzió

Küldje el a cikket e-mailben

Kedvenc fotónk

Fotógalériák

Kattintson a képre a galéria megtekintéséhez!