Tappancsvilág | www.tappancsvilag.hu

Vari: vöröskabátos lemurok Madagaszkárról

.
Címkék: Madagaszkár , Veszprémi Állatkert , lemur , vari

A vari a legnagyobb termetű a lemurok között. Valamennyi egyéb lemurfajhoz hasonlóan, szabadon csak az Afrikához közeli szigeten, Madagaszkáron él a trópusi esőerdőben. A vari két színváltozatban ismert, a vörös-fekete és a fehér-fekete színű. Amennyiben azt az irányzatot követjük, amely két különálló fajról beszél, akkor az előbbi neve Varecia rubra, az utóbbi pedig a Varecia variegata, amelyet további 3 alfajra oszt a rendszertan. Egy másik megközelítés alapján ugyanazon faj két alfajaként különböztetik meg a vöröskabátosokat (Varecia variegata rubra néven), illetve a fekete-fehér mellényeseket.

A vörös-fekete lemur törzse vörös, arca, kezei és farka fekete, a tarkó vonalától a lapockák hegyéig húzódó, fehér folttal. A fekete-fehér lemur arca és farka fekete, a törzse fehér és fekete mintázatú.
Elterjedési területükben is különböznek, a fekete-fehérek Madagaszkár nyugati partja mentén élnek a sűrű esőerdőkben, a vöröskabátosok viszont a Masoala félsziget erdeinek lakói, Madagaszkár észak-keleti részén.

Testhosszuk kifejlett állapotban 50-60 cm, farkuk szintén nagyjából ugyanilyen hosszú lehet. A felnőtt varik testtömege 4-5 kilogramm. A lombkorona lakói, ahol a nappalt főként pihenéssel és napozással töltik. Nyúlánk végtagjaik és kapaszkodásra alkalmas karmaik segítségével rendkívül ügyesen mozognak a fák ágain, hatalmasakat ugorva fáról fára. Hosszú farkuk a légtornász mutatványoknál segít az egyensúlyozásban. A földön általában négy lábon közlekednek, de az egyik fától a másikig néha két hátulsó lábukon, felegyenesedve, jellegzetes, oldalazó ugrásokkal jutnak el. Étrendjük szigorúan vegetáriánus, túlnyomó részben gyümölcsökkel táplálkoznak, lelkesednek például a fügéért. Bizonyos növények leveleit és virágait is elfogyasztják, alkalmanként nektárral, magvakkal bővítik az étlapot.

A variknál nőuralom dívik, a csapatot a legmagasabb rangú nőstény irányítja. Társadalmuk alapegysége a 2-5 fős család, egy csapatban előfordulhat 10-12 egyed is, a két szülő és utódaik. A társadalmi élet egyik legtöbb indulatot kiváltó része a területük védelme, melynek érdekében elsősorban jelző- és riasztóhangokból álló koncerteket adnak, a testméretükhöz képest meghökkentő hangerővel. A tettlegesség ritka, viszont a madagaszkári éjszaka a csapatok jellegzetes kiáltásaitól hangos.

A nőstények a fák lombkoronájában, az ágvillák közé fészket raknak levelekből, és amíg táplálékot keresnek, oda rejtik kicsinyeiket. Egy alkalommal 2-3 utód születik a 90-100 napig tartó vemhesség után. A kölykök 3 hét múlva másznak ki először fészekből, két hónapos korukra pedig már a felnőttekhez hasonló ügyességgel mozognak. A fiatalok 2-3 éves korukban válnak ivaréretté. Természetes körülmények között mintegy 15, állatkertekben akár 20 évig is élhetnek.

Bár a lemurokat a szigetlakók húsuk miatt vadászták és vadásszák is, a vari a természetes környezet lerombolása miatt került a veszélyeztetett fajok közé. Madagaszkárt sem kímélte az ismert forgatókönyv: erdőirtás, felégetés, az élőhely zsugorodása. Becslések szerint természetes körülmények között néhány ezernél több példány már nem maradhatott.

A Veszprémi Állatkert varijai, Pákó és Frutti a Vari EEP (nemzetközi fajmegmentési program) keretében érkeztek egy lengyel és egy francia állatkertből. A szaporítási program sikerét jelzi, hogy érkezésük után másfél évvel már két varikölyök - Szamóca és Füge - ugrándozott az ágak között. Ők később egy francia állatkertbe, Lyonba kerültek. Azonban 2006-ban sem maradt el a vari gyermekáldás, Ribizli és Áfonya most is látható az állatkertben.

A Veszprémi Állatkert egyik új látványossága a vari etetés.
Az állatpark ezek mellett számos egyéb látnivalóval várja a látogatókat.

A fényképeket Endrédi Lajos és Ács László Péter készítette

vissza

Nyomtatóbarát verzió

Küldje el a cikket e-mailben

Kedvenc fotónk

Fotógalériák

Kattintson a képre a galéria megtekintéséhez!