Tappancsvilág

Veszett kölyökkutya okozott tömeges fertőzésveszélyt az USA-ban

|

Kansas államban az utóbbi negyven év közegészségügyi erőfeszítéseinek egyik kiemelkedő eredménye a veszettség vírusával való fertőződés megelőzése emberek esetében. A közegészségügy helyi és szövetségi szakembereinek együttműködése az állatorvosokkal és a kedvenc állatok tulajdonosaival a „One Health” nevű programban példamutató összefogást hozott létre. Az elért eredmények sarokkövei a kedvtelésből tartott állatok vakcinázása, a kóborló állatok kontroll alatt tartása, és az ún. posztexpozíciós profilaxis (PEP), azaz a fertőződés lehetősége utáni védőoltások sorozatának pontos menetrend szerinti alkalmazása.

Bár az Egyesült Államok területén a kutyák által terjesztett veszettséget sikerült felszámolni, az ebek folyamatos vakcinázása alapvetően fontos védőfalnak tekinthető amely az embereket védi a vadon élő állatok által terjesztett veszettség ellen.

Egy három hónapos, keverék kölyökkutyát Kansas állam délnyugati területén, 2009. február 23-án, este megtámadott egy szkunk (Mephitis mephitis). A rákövetkező reggelen az eb tulajdonosa észlelte a szkunkra jellemző, erőteljes bűzt, és megfürdette a kölyökkutyát. A tisztogatás közben a tulajdonos kisebb vágásokat figyelt meg a kölyökkutya szemei körül és az orrán. A fiatal eb még nem volt vakcinázva veszettség ellen, és a támadás okozta sérülések miatt állatorvosi vizsgálatra sem került.

Március 12-én, csütörtökön a kölyökkutyát az általános egészségi állapot felmérése és vakcinázás – beleértve veszettség ellen is – céljából állatorvoshoz vitték. A fizikális vizsgálat semmi rendelleneset nem derített fel, és az eb tulajdonosa sem említette a szkunkkal történt összecsapást.

A tulajdonos, négy gyermekével és a népes család további tagjaival egy kellemes hétvégét töltöttek együtt, sokat játszva a rendkívül barátságos kutyakölyökkel. A következő hétfőn, március 16-án a tulajdonos aggódni kezdett a kutyakölyök miatt, amint észlelte, hogy a kedvenc állat nem képes járni és alig tud megállni a lábain. Az állatorvosi vizsgálatnál megemlítették a szkunk támadását. A kölyökkutyát véglegesen elaltatták, és a laboratóriumi vizsgálatok eredménye pozitív lett: az eb idegrendszeri tüneteit veszettség okozta.

A közegészségügyi reakció azonnal megtörtént. A helyi egészségügyi hivatal és az állatorvos közös nyomozást indítottak a fertőzés veszélyének kitett személyek beazonosítására. Összesen 35 embert, közöttük 21 gyermeket találtak, akik a kölyökkutyától a tünetek jelentkezését megelőző 10 napban fertőződhettek. Bár a kutyakölyök senkit nem harapott meg, számos gyermek jelentette, hogy az eb az arcát, szemét, száját nyalogatta. A fertőzés veszélyének kitett emberek között egy külön erre az esetre alkalmazott kérdőívet köröztettek. Négy felnőtt, közöttük egy állatorvosi asszisztens jelentették, hogy az eb nyála érintkezésbe került vágásokkal és nyílt sebekkel a kezükön és a karjukon. A gyerekek közül tizenhatan számoltak be arról, hogy a nyál érintkezett egy bőrsérüléssel, vagy megosztottak egy cukorkát a kölyökkutyával, esetleg az eb belenyalt a szájukba is. Mind a húsz személynek beadták a fertőződés utáni vakcinákat (PEP).

A „One Health” közösség továbbra is széles körű felvilágosító munkát fog végezni a kedvenc állatok tulajdonosai körében a veszettség elleni vakcinázás fontosságáról. A vadon élő állatokkal való érintkezés az emberek és a kedvenc állatok esetében kiemelt jelentőséget kap. Ide tartozik a kedvtelésből tartott állatok szálláshelyének biztos elzárása a vadvilágtól, a kutya- és macskatáp eltávolítása éjszakára, és azonnali állatorvosi konzultáció a vadon élő állatokkal történt bármely érintkezést követően. Az egészségügyben dolgozók pontosan ismerik a harapás által terjedő veszettséget, ám esetleg kevesebb figyelmet fordíthatnak a vírus terjedésére a fertőzött nyál által érintett sebeken vagy nyálkahártyákon keresztül.

A fertőződés utáni vakcinázások (PEP) tekintetében a közegészségügyi szakembereknek kell útmutatást adni az egészségügyi ellátásban dolgozók számára.

Szerző: Ingrid C. Trevino-Garrison, DVM, MPH, DACVPM, Kansas Department of Health and Environment

Kiegészítés a Tappancsvilág szerkesztőségétől:

A fenti fényképeken Milla látható, akit az illusztráció céljából kértünk fel a fotózásra, és egyébként köszöni jól van, a veszettség ellen rendszeresen vakcinázott eb.

Hazánkban a szkunk, másként a csíkos bűzösborz nem fordul elő, viszont Kanadában és az Egyesült Államokban közönséges fajnak számít.

A kifejlett példányok hossza 35-45 centiméter, farokhossza 20-25 centiméter, a testtömege 3-5 kilogramm. A bundájuk fekete, a fejük teteje fehér, és ebből indul hátrafelé két fehér csík, amely a farkuk végén ismét egybeolvad. A csíkos bűzösborz az őt ért támadások elhárítására a bűzmirigyeiből undorító folyadékot spriccel a meggondolatlanul közelítő ragadozókra. A vegyi fegyver szaga olyan, mintha megperzselt állathullák és rothadó káposzta keveréke lenne. Az éjjel aktív állatok tápláléka főként rovarok, hüllők és kisebb emlősök, de bogyók, magvak és madártojások is. A csíkos bűzösborz a vadonban 5-7 évig él, állatkertekben10 éves példányai is ismertek.

vissza